Könyvelés bizonylatonként           

Ez a menüpont a program leggyakrabban használt része, hiszen itt rögzítjük a teljes könyvelési állomány  legalább 90 százalékát. Ugyanabba az átmeneti állományba dolgozik, mint a már tárgyalt soronkénti könyvelés, de tempója mint látni fogjuk azt jelentősen meghaladja. A megjelenő ablak:

A képernyő alsó részén látható behívó menüvel lehet közvetlenül a soronkénti vegyes könyvelésbe, vagy a könyvelt tételek karbantartásába lehet ugrani, anélkül hogy ki kellene lépni a rendszer főmenüjébe.

Egy felvezetett szállító bizonylat:

Három fő blokkja van az adatbevitelnek. A számlaadatok a képernyő felső részén, ahol a

számla szokásos  adatait, valamint a rendszer számára megkülönböztető egyedi azonosítóját kell beírni. (ezt természetesen csak a szállító, vevő és export-import bizonylatoknál kell megadni, a többi esetében ez a rész ki van kapcsolva.)

A második fő panel a könyvelési alapadatok. Itt a könyvelés alapvető adatait adjuk meg: a

gazd. esemény teljesítésének időpontját, a bizonylatszámot valamint az esemény leírását. (a napló beírása opcionális) Ezt minden bizonylat esetében meg kell adni.

A harmadik rész az egész bal oldalt elfoglaló könyvelési táblázat, ahol a bizonylathoz tartozó részletes kontírozási és ÁFA adatok kerülnek rögzítésre. Kezelése az alatta látható kezelő gombokkal, vagy az ezek felett látható billentyűkkel történik.

A könyvelési táblázat két listaboxból áll. A felsőben látható a bizonylat sorainak

listája, az alsóban pedig az éppen aktuális bizonylatsorhoz tartozó könyvelési sorok.

(tulajdonképpen ezek kerülnek könyvelésre) Egy szimpla szállító vagy vevő bizonylathoz

(amin nincs több ÁFA kulcs)  egy bizonylatsor és három könyvelési sor tartozik.

A felhasználó feladata a bizonylat sor (sorok) felvitele, a könyvelési sorokat a rendszer

generálja a bizonylat sor (sorok) alapján.

Az egyes beviteli blokkok kitöltését célszerű ebben a sorrendben végezni majd kitöltés után az alul látható nagy 'Tárolás' gombbal (Home billentyű) a bizonylat adatai egy kérdés után mentésre kerülnek a könyvelési állományba.

A bevitel javasolt módszere a bizonylat típusától függően eltérő:

- A szállító, vevő, export, import bizonylatok esetében célszerű egy számlát egy könyvelési sorszám alatt rögzíteni. (ezt nem kötelező betartani) Ezek általában (ha nincs több ÁFA kulcs vagy egyéb külön kontírozandó tétel rajtuk) egyetlen bizonylati sorból állnak, tehát a számla és a könyvelési alapadatok megadása után a bizonylati sort rögzítve elindíthatjuk a tárolást.

(Az adott bizonylat sorhoz jellemzően három könyvelési sor tartozik: a szállító vagy vevő, az ellenszámlája és az ÁFA könyvelési sora.) Ilyen módon minden egyes számla más könyvelési sorszámot kap.

- A banki és pénztár bizonylatok esetében általában a bizonylathoz (főleg a bankkivonatoknál) több bizonylat sor tartozhat, sőt a bankbizonylatokon terhelési és jóváíró tételek is szerepelnek.

Ilyenkor az a javasolt, hogy töltsük ki az alapadatokat (számla és könyvelési) majd rögzítsük az első bizonylat sort. A rögzítés után ne tároljuk a tételt, hanem ugorjunk vissza az alapadatokhoz és a következő bizonylat sornak megfelelően állítsuk be őket, majd vigyük fel az ehhez tartozó bizonylat sort és újra ugorjunk vissza, amig a teljes bizonylat végére nem érünk. A tárolást ekkor indítsuk el.

Konkrét példán ez annyit jelent, hogy ha egy bankbizonylat esetében megkerestük a banki terheléshez tartozó szállítót és annak konkrét számláját, majd felvittük a könyvelési alapadatait (teljesítés dátuma, bizonylat, esemény stb..) akkor a bizonylat sor rögzítése csupán a bankszámla és esemény megadásából áll. Ha ezt rögzítettük, a bizonylat sor megjelenik a listaboxában. Nem kell még tárolni az adatokat.

Tegyük fel, hogy a következő sor egy jóváírás a papír bizonylaton. Ugorjunk a bizonylat tipus választásához. (lehúzható ablak) Állítsuk át banki jóváírásra. Módosítsuk a számla és könyvelési blokkban a megfelelő adatokat ! Ez jelen esetben a egy vevő és annak számlája kikereséséből áll. A könyvelési blokkban nem változik a dátum, a bizonylat és a napló, legfeljebb az esemény.

Rögzítsük a jóváírás bizonylat sorát (megint csak a bankszámla és esetleg az esemény

megadása) majd újra kezdődik az egész, amíg a bizonylat végére nem érünk. Ekkor indítsuk el a tárolást. Ilyen módon egy bankkivonat akár több száz sorát is rögzíthetjük egy könyvelési sorszám, illetve bizonylat alatt.

Ugyanez érvényes a pénztár bizonylatokra is.

- Vegyes bizonylatok esetében teljesen tetszőleges, hogy egy sorszám alatt egy vagy több bizonylatot tárolunk. Javasolt inkább az egy bizonylat-egy könyvelési sorszám elv, de ellenkező esetben sem adódik probléma.

A könyvelési alapadatok blokk alatt egy információs panel látható, amelyen mindig nyomon követhető, hogy könyvelésünknek (tárolás esetén) mi lesz a végeredménye.

Az adott bizonylattipushoz tartozó számla (szállítói bizonylat esetén például a szállító főkönyvi számla,ellenszámla és ÁFA főkönyvi számla (számlatörzs szerinti értéke) az aktuálisan könyvelt értékek, valamint a fiktív záró érték láthatók.

A könyvelési táblázat alatt is található egy összesítő. Itt csak a táblázatban levő sorok

nettó, ÁFA és bruttó összesenjeit mutatja a program.

A képernyő alsó részén levő behívó menü segítségével bármikor behívhatjuk a szükséges  törzskarbantartó alprogramot arra az esetre ha valamilyen törzsadatot kell felvinnünk, ami könyvelés közben leggyakrabban egy új szállító, vagy vevő.

A számlapanelban (számla esetén) bejelölhető a stornó bizonylat check box-a, ha ez be van jelölve, akkor ellenoldali könyvelést végez a rendszer, vagyis a kontírozás a hagyományos számlaműveleteknek a fordítottja lesz. Ilyen módon lehet helyesbíteni, vagy stornózni a számlákat. A számlapanelban egy mezőben megjelenik az aktuális partner neve is, amellyel éppen dolgozunk.

Kezdjük az elején. A képernyő felső részén egy lehúzható listán lehet beállítani, hogy melyik bizonylattipust kivánjuk rögzíteni. Rendkivül egyszerű a használata: a lefelé nyilat kell megnyomni és a kivánt bizonylatra pozicionálni. (Egérrel is működik minden, de ezentúl csak a billentyűkezelést tárgyaljuk, mert az adatbevitel alapvetően billentyúről történik)

A választható bizonylattípusok:

- Szállító

- Vevő

- Banki terhelés

- Banki jóváírás

- Pénztár bevétel

- Pénztár kiadás

- Import

- Export

- Fordított adózás

- Vegyes

Új adatmezők bukkantak fel, amiket a vegyes könyvelésnél már láttunk a beviteli képernyő jobb oldalán, de ott nem tárgyaltuk őket.

Itt kell megemlíteni, hogy a bizonylattípus választásától függően egyes adatmezők inak-

tívvá válnak,(vagyis nem lehet adatot beütni ezekbe a mezőkbe)  mégpedig azok, amelyek

az adott bizonylattípus szempontjából nem szükségesek. Például szállító esetében a

kiegyenlítés mező, mivel itt csak a számla előírásáról van szó. Banki terhelésnél inaktív

lesz a fizetési mód, számla kelte és lejárata. A pénztár bizonylatoknál és a vegyes

bizonylatnál a teljes számla fejléc 'kikapcsol' stb.. A bankbizonyatoknál is csak a

szükséges adatmezők működnek.

Számlablokk:

Először a partnerkódot kéri a rendszer, amihez szükségünk lehet a segédképernyóre, vagy segédablakra, mert a partnerkódok fejből történő beírása nem feltétlenül elvárt.

Üssünk csillagot a mezőbe (vagy nyomjuk meg a mellette levő keresőgombot) és a

segédképernyő felugrik a partnerek listájával, mégpedig névsorrendben, mivel úgy gondoltuk,

hogy ez az egyszerűbb keresési módszer.

Bármilyen (betű) billentyűt ütünk le ezután, azt kezdőbetűnek tekinti a segédablak és

az adott betűvel kezdődő nevű partnerekhez ugrik. 'K' betűre tehát az első 'K' -val kezdődő

nevű partnertől kezdődik a listázás. Ezután már lényegesen könnyebb odapozicionálni a

megfelelőhöz, majd Enter és a partnerkód be van 'rántva' az adatmezőbe.

Számlaszám azonosító: Egyedi pénzügyi azonosító, a számlák legfőbb azonosító adata, amivel később visszakereshetőek lesznek. Használhatjuk erre a számla vagy bizonylatszámot vagy bármely más általunk gyártott azonosítót, a lényeg hogy minden számla esetében egyedi legyen.

A számlaazonosítót, számlaszámot beütés után a rendszer automatikusan kiegészíti a

partnerkóddal, hiszen a teljes egyediség csak ezáltal biztosítható.

A stornó, helyesbítő számlák esetén be kell jelölni a képernyőn a kis check-boxot és ebben az esetben a rendszer ellenkező oldali könyvelést hajt végre. Fontos, hogy a stornó és helyesbítő számlák egy már meglevő azonosítóra vonatkozzanak, mivel a foyószámla így tudja együtt kezelni őket. (stornózni, helyesbíteni természetesen csak már felvitt számlát lehet) A későbbiekben az adatbevitel során az azonosítót ajánlja fel a rendszer bizonylatszámnak is, de ezt nem kötelező elfogadni.

Az azonosíó felvitele során lehetőségünk van az adott partner folyószámlájának megtekintésére.

Amennyiben az azonosító mezőjébe csillagot ütünk (és a partnerkód korrektül ki van töltve) megjelenik az adott partner folyószámlája. Amennyiben szállító, vevő, vagy import bizonylattipusban vagyunk, akkor a teljes folyószámla, azaz minden a partnerhez tartozó számla látható. Ha banki terhelés, vagy banki jóváírás a bizonylat típusa, akkor a folyószámlának csak a rendezetlen része válik láthatóva. Ezt a képernyő fejlécében a program jelzi.

Ennek a partnernek mindössze két számlája van, egyiket sem rendeztük még (ez a sárga felkiáltó jeleken valamint a kiegyenlítés hiányán látható) Ha a kurzor egy adott számlán áll, akkor a Space billentyűvel a számla részletei is megtekinthetőek. Az előírás és az esetleges részkiegyenlítések könyvelési sorai is megjelennek ilyenkor.

Ha banki könyvelést végzünk, akkor egy számlát ki is lehet választani kiegyenlítésre, vagy jóváírásra. Ha szállító, vevő, vagy import a bizonylattípus, akkor mindez csak információra szolgál..

Ha beütöttük az azonosítót, jön a következő: a fizetési mód. Csillag karakter és a feljövő

listából 'berántjuk' Számla kelte és lejárata a dátum bevitel szabályai szerint. A lejáratot

a rendszer ki is számolja a fizetési möd alapján, nekünk csak egy Enterrel jóvá kell hagyni.

Könyvelési blokk:

Dátum (teljesítés dátuma) az eddig megismertek szerint. Az adatbevitel szabályai mege-

gyeznek a vegyes könyvelésnél látottakkal.

Bizonylatszám: itt ajánlja fel a számlaazonosítót, de ezt felül lehet írni, és kell is, például

ha teljes banki kivonatot könyvelünk egy bizonylatként. (ilyenkor a bankbizonylat száma

kerül minden egyes terhelés vagy jóváírás esetén a bizonylat mezőbe.)

Napló: ha kell csillag+Enter és a listából berántani az adatmezőbe.

Esemény: Ez eltér minden eddigitől. A legegyszerűbb eset, ha egy tetszés szerinti szöveget beviszünk és már mehetünk is a táblázathoz. Mi azonban mindig javasoljuk, hogy a partner neve legyen benne a leírás mezőben, mert bármilyen későbbi visszakeresésnél, (a legfontosabbak a kartonok és ÁFA analitikák) sokkal szebbek és informatívabbak azok a listák, ahol a partner nevét belepréseljük az esemény leírásába, mivel a partnerkód nem igazán informatív.

A partner nevét az esemény mezőben a rendszer automatikusan fel is ajánlja.

Ha ezt nem fogadjuk el akkor következő a teendő. Üssük be a szabadon választott szöveget, vagy ami még szebb 'rántsuk be' az eseménytörzsből az előre odakészítettet. Ezeknél a bizonylattípusoknál sokkal könnyebb formaszövegeket találni és tárolni, mint a vegyes könyvelés esetén.Ha ez megvan üssünk Entert, és üssünk F8-at.

Az F8-ra a partner nevét 'berántja' a program az adatmező elejére, a többi szöveget

egy szóközzel odébbtolja és gyakorlatilag gépelés nélkül másfél másodperc alatt bevittük azt a szöveget, hogy 'Dudás Gumi Kft anyagvásárlás'  Ezt természetesen nem kötelező így csinálni, a program ebbe a mezőbe elfogad bármilyen szabadon választott szöveget is.

Ugyanilyen módon a PgUp billentyűt leütve nemcsak a partner nevével, de a számla azonosítóval is kiegészíti a rendszer az esemény leírását !

Ha ezzel végeztünk, akkor következhet a bizonylat kontír sorának, sorainak rögzítése a

könyvelési táblázatba. Insert billentyű vagy bevitel gomb és a következő ablak ugrik

fel.

Ide be kell írnunk a szállítói főkönyvi számot, az elenszámlát, az összeg és ÁFA adatokat

valamint (esetleg) a gyűjtő kódokat és az esemény leírást.

Ez utóbbiak csak akkor használandók, ha alkalmazunk a rendszerben gyűjtőkódokat.

A nettó összeg sorát fogja bekódolni velük a rendszer.

Az esemény átírása felülírja (csak ezen bizonylatsor esetében) a könyvelési alap-

adatokban megadottat.

A főkönyvi számok felvitele ellenőrzötten történik, azaz addig nem enged tovább a program, amíg valós főkönyvi számot nem adunk meg. Segédképeryőt vehetünk igénybe (csillag karakterrel, vagy a mellette levő gombbal) A főkönyvi számok alatt megjelenik a számla neve és forgalma, valamint egyenlege is.

Az ÁFA kód felvitele szintén ellenőrzött, az ÁFA törzsből a program ismeri az ÁFA kulcsot valamint a hozzá tartozó főkönyvi számot (ha ezeket nem adtuk ott meg, akkor pótoljuk !) tehát minden adott a kontírozáshoz.

(nettó) összeg: Numerikus adat, csak akkor ne töltsük ki, ha (csak pénztári soroknál)

a számla bruttó összegét ismerjük és az ÁFÁ-t is visszafelé kell számolni.

Ebben az esetben a bruttó adatmezójébe vigyük be az adatot és a nettó, valamint az ÁFA

összeg adatmezőt is kiszámolja és kitölti a rendszer.

Általában azonban előrefelé kell számolni az ÁFA-t tehát a nettó és az ÁFA kód beütése

után a kiszámolt áfa összeget jóváhagyva máris a bruttó összeg mezőjére léphetünk, ami

szintén automatikusan számolódik, tehát sok dolgunk nincs vele.

Itt általában vége is a bizonylatsor rögzítésének, mivel a többi adat opcionális. Ha 'Home'

billentyűt ütünk, vagy 'Rendben' gombot nyomunk, a sor bekerül a táblázatba.

Amennyiben 'devizás' (export-import) műveletről van szó, akkor be kell írni az adott devizanemet (lehúzható lista segítségével) és a deviza összegét is.

Ezzel a tétel automatikusan bekerül a devizakönyvelési állományba és a későbbiekben az odatartozó feldolgozásokban meg fog jelenni.

A felugró kontirozó ablak jobb oldalán az adott bizonylattípushoz tartozó könyvelési sablonok láthatók. Amennyiben ezeket előzőleg feltöltöttük, akkor jó esetben az összeg bevitelén kivül semmi más dolgunk nincs, hiszen a sablonra kattintva a táblázatban, bal

oldalon megjelennek az előre beírt kontír értékek. Ha például van egy előre szerkeszett 'anyagvásárló' sablonunk, akkor a számlaszám mezőben a kattintásra megjelenik a 4541,

az ellenszámlában az 5111, az ÁFAkódnál a 325 stb... és ezután tényleg csak az összeg beírása van hátra (plussz két Enter)

A sablonokat nem kötelező teljesen kitölteni. Ha például nem adunk meg benne ellenszámlát (mert az változhat) akkor a rendszer az első nem kitöltött mezőre ugrik,

azaz az ellenszámlára és nem az összegre. A sablonba beírt adatok viszont maradéktalanul megjelennek. A sablon esemény mezőjébe bevitt szöveget a program automatikusan kiegészíti a partner nevével.

A sablonok használata erősen ajánlott, hiszen jelentősen felgyorsíthatja az adatfelvitelt !

A sablonokat a sablonkezelővel teljes mértékben a saját igényeink szerint alakíthatjuk ki.

A könyvelési táblázatba tetszőleges számú bizonylat sor kerülhet. Több bizonylat sorra akkor van szükség, ha például egy számlán több ÁFA kulcs szerepel. Ilyenkor kulcsonként egy sort viszünk fel, ahol a főkönyvi számla és ellenszámla mindig ugyanaz, csak az ÁFA kód változik és természetesen a hozzá tartozó összegek is. Akkor is lehet több sorra szükség egy bizonylaton belül, ha több számlára kontírozódik egy számla összege. (például a 454 szállító az 5111-el, 5112vel stb.. költségszámlákkal áll szemben) ilyenkor az ellenszámla változik. Az is okot adhat több sorra, ha például szállítóként és beruházási szállítóként kontírozandó sor is van a számlán stb.

Amennyiben rögzítettük a táblázat sorát-sorait, akkor a táblázat alatti nagy 'Tárolás' gombra, vagy 'Home' billentyű leütésére a bizonylat immár könyvelési állományba kerül.

A soronkénti könyveléshez képest tehát itt alig több adat beütésére 3 könyvelési sort rögzít a rendszer.

Az akasztófa-nézet képe:

Ugyanígy működik a vevői valamint az import-export bizonylattípus esetén is az

adatfelvitel. Import-export esetében a kontírozás kicsit más, hiszen ott fizetendő és levonható ÁFA is lehet, tehát a rendszer ÁFA kóddal látja el a számla (454) és ellenszámla sorát is, első esetben fizetendő, második esetben levonható ÁFA kódot használ. A könyvelési táblázat kitöltése során rá is kérdez a rendszer  (kötelezően) a levonható ÁFA kódjára import esetén.

Ilyenkor természetesen könyvelődik a 466 és a 467 sora is.

A fordított adózás bizonylattípust olyan szállítói, vagy pénztár kiadási számlák esetén kell használni, melyek a fordított adózás szabályai szerint készültek és a tétellel kapcsolatban ÁFA levonási jogunk is van. (Ha nincs akkor egyszerűen szállító, vagy pénztár kiadás bizonylattípust használjunk)

Ekkor a fizetendő ÁFA mellett a levonható ÁFA kódra is rákérdez a rendszer és ennek megfelelően kontírozza a tételt.

Mi történik banki terhelésnél vagy jóváírásnál ? Ott kissé más a helyzet.

Mindjárt az azonosító elgondolkodtató, ugyanis ki kellene találnunk azt a számla azonosítót (mivel most kiegyenlítésről van szó) amit a számla felvezetésekor használtunk.

Mivel a banki kivonaton ez nem valószínű, hogy szerepel, és néhány ritka kivételtől eltekintve 'fejből' sem valószínű, hogy beugrik kérjük ki az az adott partner folyószámláját csillag karakterrel. Tegyük fel, hogy az előbb bevitt szállító számlát keressük.

A rendezetlen folyószámla a következőképpen néz ki:

i.

Mivel itt csak két rendezetlen számla van, ezek közül könnyű megtalálni a keresettet. Ha nagyon sok a rendezetlen számlája egy partnernek, akkor használjuk a képernyő alján levő szűrés mezőt, ahol összegre, szövegre, bármire rákereshetünk.

Dupla kattintással, vagy Enterrel 'rántsuk be' a megtalált számlát kiegyenlítési erőfeszítéseinkbe és a következő képet kapjuk:

Vagyis a megtalált számla adatait betöltötte a rendszer, nekünk a kiegyenlítés és teljesítés időpontját kell megadnunk valamint ha felül akarjuk írni az egyéb adatokat (például banki bizonylatszámot adni) A könyvelési táblázat kitöltésekor csak a bankszámla főkönyvi számát kell megadni.

Ezt megtehetjük manuálisan a főkönyvi számlaszám beírásával, vagy egy olyan sablon létrehozásával, ahol csak a számlaszám mezőben van beírva a '3841' és az esemény mezőben a 'kiegyenlítés'. A sablonra kattintva az értékek megjelennek a megfelelő helyen

(esemény mező esetében a partnernévvel kiegészítve)

Amennyiben 'devizás' (export-import) műveletről van szó, akkor a program felajánlja az adott számlához tartozó devizanemet és a deviza összegét is, és ezen kiegyenlítési műveletet is elvégzi. (A deviza folyószámlán ez a későbbiekben természetesen figyelemmel kisérhető)

Rendben gomb (Home) után a következő képet kapjuk:

Pénztári könyvelésnél csak a könyvelési és a táblázat blokkot kell kitölteni. A könyvelési táblázat kitöltése során fgyeljünk a nettö és bruttö összegek helyes használatára, vagyis, ha csak bruttö összeget tartalmaz a számla, akkor a nettót hagyjuk üresen, a program visszafelé is kiszámolja az Áfát és visszafelé is kitölti a nettöt.

Természetesen ezt is megtehettük volna sablon segítségével, de a megfelelő sablon, mintaadatállományunkban még nincs elkészítve.

Renben gomb (Home) után a következő képet kapjuk:

Tehát itt is három sort könyvelt a program. ÁFA köddal ellátva a nettó, azaz a 7600 Ft sora lett, míg 'benaplózva' a nettó és az ÁFA sora.

Az összes többi itt nem érintett kérdés (adatmásolás, törzsadatok karbantartása, végleges lekönyvelés stb).a soronkénti könyvelésnél megismertek szerint történik.

Könyvelhetünk vegyes bizonylatot is itt a bizonylati részben, ekkor a tartozik és követel számlát kell megadnunk (illetve ha többsorosat könyvelünk, akkor számlákat) és a rendszer előállítja a könyvelési sorokat.Ez a legegyszerűbb, képet nem is mutatunk róla. Fontos még, hogy ebben az esetben az esetlegesen használt partnerkód (nem ajánlott) és gyűjtőkódok a tartozik könyvelési sorra kontírozódnak. Vegyes bizonylat használata esetén a számla fejléc természetesen inaktív, továbbá inaktív a táblázatban az ÁFA rész is.

Ha egy pénztári bizonylathoz több művelet kapcsolódik (számla, egyéb) akkor is lekönyvelhetjük egy sorszám és bizonylatszám alatt az egészet. Minden egyes művelet után rögzítsük a sorokat az átmeneti állományba, majd ne tároljunk véglegesen, hanem ugorjunk vissza az adatbevitelbe és ugyanazon bizonylatszám mellett jöhet a következő művelet.

Ugyanígy, ha egy egész bankkivonatot rögzítünk, akkor megtehetjük azt, hogy minden terhelés, vagy jóváírás rögzítése után mindig visszalépünk az adatbevitelbe, amig a kivonat végére nem érünk.

A bizonylatszám mindig maradjon ugyanaz, a bankkivonat bizonylatszáma. Ilyenkor természetesen rögzíthetünk terhelést és jóváírást is vegyesen. Az információs panelen figyeljük, hogy egyezünk-e a bankkivonat végösszesenjével. Ezt nem kötelező megtenni, csinálhatunk végleges tárolást minden egyes bankkivonat sor után is, de ekkor a bizonylat elemeit különböző könyvelési sorszámokon látjuk viszont, és közben az egyezőség sem figyelhető olyan jól.

A szállító, vevő és import esetén célszerű minden egyes számla után véglegesen tárolni,

hogy külön könyvelési sorszám alatt legyenek visszakereshetők.

lásd még:   Általános kezelési útmutató

              Működési jellemzők

              Könyvelés soronként